100.906
Petriné Feyér Judit Szabolcs Éva (1999): Nagy Sándor. [a bibliográfiát összáll. Szilágyi Erzsébet és Varga Kovács Amarilla] OPKM, Budapest, 1415. p.
A korszak ideológiai kihívásai és a tudományos didaktika művelésének összeegyeztetése komoly feladat elé állította: "Abban az időben nem kis gondot jelentett, hogyan lehet...
megfelelő szintű, marxista filozófiai bázisú didaktikai anyagot biztosítani. Ez a feladat természetszerűen hozta magával annak szükségességét, hogy a didaktika alapvető fejezeteit az addigiaknál részletesebben gondoljam át és építsem fel. E tekintetben mindenekelőtt háromféle forrásra támaszkodhattam: egyik a marxista alapon felépített szovjet didaktika akkor már viszonylag bőségesen rendelkezésre álló anyaga, a másik a magyar didaktika múltja, progresszív öröksége, s a harmadik a magyar pedagógiai gyakorlat ugyancsak egyre bőségesebben feltáruló tapasztalata. Ez utóbbi vonatkozásában az óraelemzések és órajegyzőkönyvek egyre bővülő anyagával rendelkeztem." (Nagy S., 1963) Az említett háromféle forrás közül a szovjet didaktika és a saját kutatási anyagának alapját képező órajegyzőkönyvek egyértelműen megjelennek A tanítási óra felépítése és elemzése című, első önálló kötetként kiadott munkájában (Nagy S., 1953), amely egyszerre hordozza a korszak ideológiai lenyomatát és a szerző didaktikai érdeklődéséből adódó fejtegetéseket. Szinte kizárólag szovjet pedagógusok munkáit találjuk a hivatkozások között. Kairov, Kazancev, Jeszipov felemlítése mellett néha "zseniális tanítónk", Sztálin is helyet kap. A tudományos elemzőkészségből azonban mit sem von le, hogy a szovjet pedagógia megállapításait használja keretül. Korjellemzőnek tekinthetjük tehát, hogy a szerző legalább egy bekezdést szentel a "burzsoá pedagógia" idevonatkozó "primitív", "merev" és "formális" megállapításainak. (Nagy S., 1953:29) Noha a munka címe szerint a tanítási óra kérdéseivel foglalkozik, az oktatási folyamat számos elemét fontosnak tartja és érinti: hogyan helyezkednek el az egyes órák az oktatási folyamat rendszerében, milyen didaktikai feladatok megvalósítását szolgálják. Ezen előzmények után érkezik el a tanítási óra típusainak meghatározásához, ahol az egyes szovjet szerzők ilyen irányú megállapításait szembesíti egy összehasonlító elemzéssel. A tanítási órák felépítését különböző példákból kiindulva mutatja be. Ismételten ki kell emelni, hogy Nagy Sándor már ekkor otthonosan mozgott a tudományos értekezés műfajában; célirányosan végigvezetett gondolatmenettel, logikusan felépített mondanivalóval találkozhatunk. A könyv függelékében található "Az oktatás alapelvei" című fejezet azonban nem kapcsolódik logikailag a könyv tartalmához. Tulajdonképpen egy, a szovjet pedagógiai sajtóban az 1950es évek elején az oktatás alapelveiről lefolyt vita tézisszerű összefoglalását adja. Az itt megfogalmazott alapelvek (pl. a tudományosság elve, a rendszeresség és következetesség elve) ebben a formában később sem fogják a Nagy Sándor által konstruált oktatáselmélet szerves részét képezni, bár még visszaköszönnek az 1954ben megjelent Didaktika c. tankönyvben. (Nagy Sándor Kelemen László, 1954)