102.435
Petriné Feyér Judit - Szabolcs Éva (1999): Nagy Sándor. [a bibliográfiát összáll. Szilágyi Erzsébet és Varga Kovács Amarilla] OPKM, Budapest, 16-18. p.
1955-ben védte meg kandidátusi disszertációját, amelynek címe A didaktika alapjai (Nagy S., 1956). A nyomtatásban megjelent változat már tartalmazta az oktatási folyamatról szóló részt is (vö. Nagy S., 1963) Ebben a munkában - amelyet Nagy Sándor szerint egyes kortársak herbartiánus műnek mondtak - az ideológiai irányultság már árnyaltabb, a szovjet pedagógia, a marxista hivatkozások nem illusztratív szerepet töltenek be, hanem beépülnek az elemzésbe, amely természetesen elkötelezett marxista alapon áll. Találunk benne modern nyugati szakirodalomra való hivatkozást is (vö. Nagy S., 1956:66). Az értekezés legfőbb erénye - és ez általában jellemző minden munkájára - a törekvés a fogalmak pontos meghatározására: "Mindenekelőtt az alapfogalmak kidolgozására kellett gondolni, mivel ezek kidolgozatlansága tűrhetlen akadályt jelentett a kutató munkában és magában a pedagógiai gyakorlatban." (Nagy S., 1956:5) A nevelés, oktatás, képzés, az ismeret, jártasság, készség fogalmának körüljárása, történeti beágyazottságuk bemutatása, majd marxista szempontú meghatározása szépen ívelő elemzést eredményezett. Különösen az ismeret fogalmának kifejtésekor győzödhetünk meg a szerző filozófiai tájékozottságáról, de az oktatás fogalmának elemzése is olyan elődök kritikai áttekintésére épül, mint Pauler Ákos, Prohászka Lajos. Ez utóbbiakról ezt olvashatjuk: "...egyik szerző sem tehetett és nem is akart tenni az adott körülmények között mást, mint ezeket a fogalmakat spekulatív módon konstruálni, valamiféle logikai szerkesztés útján a konkrét pedagógiai folyamat figyelmen kivül hagyásával 'megteremteni', s eközben ezeknek a fogalmaknak olyan tartalmat biztosítani, hogy normatív szabályozó fogalmakká váljanak, s végeredményben deduktív módon levezethető legyen belőlük a burzsoá pedagógia egész rendszere." (Nagy S., 1956:20) E kemény kritikának szánt megállapítás tulajdonképpen a filozófiára épülő pedagógia sajátosságának megfogalmazása, amely adott esetben a marxista kiindulásból is hasonló módon következhet! Talán ezért is gondoljuk ma már, hogy a fogalommeghatározások logikus rendszere, amely Nagy Sándor didaktikájának sajátja, különösen ebben a munkában ugyanúgy magában hordozza a spekulatív konstrukció jellemzőit, mint ahogy a kritizált Pauler és Prohászka filozófiája és pedagógiája. Nagy Sándor egyébként egy későbbi munkájában sokkal árnyaltabban elemzi Prohászka oktatáselméletét (vö. Nagy S., 1988) A kandidátusi disszertáció egy másik fontos jellemzője, hogy itt kap először részletes kifejtést az ismeretelmélet és a didaktika kapcsolata, amely összefüggés azóta is csak mellékszereplője az oktatáselméletnek. A lenini visszatükröződéselmélet alapján álló ismeretszerzési folyamat Nagy Sándornál az egyedüli "tudományos" megismerést reprezentálja: az ideológikus töltetet hordozó kérdéskör azonban igen lényeges problémákat érint, és a mából visszatekintve úgy ítélhető meg, hogy az ismeretelméleti vonatkozás fontosságának tudatos kiemelése mérföldkőnek tekinthető. 1960-ban, még mindig a lenini visszatükrözési elmélet foglyaként így írt erről az elméleti szempontból megkerülhetetlen didaktikai problémáról: "Minden didaktikai rendszer, amely eddig a neveléstörténet folyamán realizálódott, egy meghatározott filozófiai-ismeretelméleti bázisra épült fel. Ez nyilvánvaló, hiszen amikor oktatásról (tanulásról) beszélünk, megismerésről van szó; így tehát az oktatásról beszélve elkerülhetetlen szükségszerűség a megismerésre vonatkozó valamilyen elvi álláspontot elfogadni." (Nagy S., 1960:7)
A kandidátusi disszertáció szellemiségéhez, szerkezetéhez igazodik az 1957-ben megjelent Didaktika c. tankönyve. (Nagy S., 1957)
Utolsó frissítés: 2016-05-09 14:22:08