210.165
2. kiad. 1969.
3. kiad. 1972.
lektorok: Ágoston György, Faludi Szilárd, Kiss Árpád
Petriné Feyér Judit - Szabolcs Éva (1999): Nagy Sándor. [a bibliográfiát összáll. Szilágyi Erzsébet és Varga Kovács Amarilla] OPKM, Budapest, 22-29. p.
A "fehér" - a borítók színe lett ezután könyveinek jelzője - Didaktika című könyv 1964 őszétől 1966 nyaráig készült és 1967-ben jelent meg. [...]
Az előszóban - 1966 júniusában - Nagy Sándor az elmúlt öt-tíz esztendőt a "didaktikai forradalom" fogalmával illeti és ezt írja: a didaktikában "beállott és beálló változások ... egészen mélyrehatóak ... szinte áttekinthetetlen méretben megjelenő új publikációk, új kutatási eredmények, új hipotézisek, új probléma- és kérdésfeltevések miatt a könyv megírása viszonylag hosszú időt vett igénybe ... ezért a zárófejezetek szinte a legutóbbi hónapok publikációira hivatkoznak". Az új szintézisalkotásra "tudományetikai szempontok kötelezték, ... szintézisen értve az eddigi didaktikai koncepció dialektikus túlhaladását, hogy ebben a túlhaladásban a meglevő minden időálló értéke megmaradjon, egyúttal azonban a gazdagon születő új eredmények, megoldások is kellően feltáruljanak. ... a korábbi könyvének egy újabbal, az újabb fejlődési eredményeket tartalmazó művel való felcserélésére hivatásánál fogva is természetes módon törekedett". (Nagy S., 1967: 5) A sorok a tudományteremtő Nagy Sándornak, a tudósnak a tudomány iránti elkötezettségét, alázatát igazolják.
Tankönyv és kézikönyv közötti átmeneti jellegű könyv született, mert az új, a még nyitott, esetenként a hipotetikus jelenségeket is megpróbálta a szerző didaktikájának rendszerébe illeszteni és összekapcsolni a gyakorlati példákkal, elvárva azt, hogy hallgatóinak adja át "a kísérletező, az állandóan fejlődő gyakorlattal eleven kapcsolatban levő egyetemi oktató ... a tudományos mű, a kézikönyv tanulmányozásához szükséges előismereteket, a tudomány alapfogalmait, alapvető összefüggéseit ... . Ez a könyv ezért a szokottnál magasabb fokban igényli az előadók ilyen irányú tevékenységét." (Nagy S., 1967:6) A könyvben a szovjet és az angol nyelvű szakirodalom felhasználása csaknem egyenrangú már. A marxista szemléletű elemző kritika így elmélyültebbé vált, de alapvetően ennek az ideológiának keretein még nem lépett túl. Ez a tény azonban nem akadálya annak, hogy felépülhetett, kialakulhatott az időtálló "nagysándor" didaktika.
A neveléstudomány egészébe ágyazta be didaktikáját és beleépítette a tanszékén kialakult pedagógiai stúdiumok stuktúrájába. (A didaktikát megelőző pedagógiai tanulmányok: az egyetemes és a magyar neveléstörténet, a pedagógia alapjaival foglalkozó bevezető tantárgy és a neveléselmélet.) Tudatosan törekedett a pszichológia, a nevelés-, és oktatáslélektan legkorszerűbb szakirodalmának felhasználására, mert "minden oktatáslélektani kísérleti eredmény, melyet bárhol és bármilyen arányban fel tudunk használni, egy lépest jelent előre az oktatás hatékonyságának emelése s ezen az úton az iskolareform célkitűzéseinek minél jobb megvalósítása tekintetében." (Nagy S., 1967:7)
Másik lényeges szempont, ami vezérelte könyvének megírásakor az, hogy "olyan didaktikai koncepciót körvonalazzon, melyben végre valóban a nevelő és a gyermek közös tevékenységeként lép elénk az oktatási folyamat, s ebben a kétoldalú funkciójában tárul elénk minden szervezeti és metodikai probléma." (Nagy S., 1967:7) Ágoston György lektori véleményében ezt a valóban megvalósított tényt emelte ki, ebből idéz Nagy Sándor az előszóban és méltán idézzük itt is: "Minden didaktikai probléma tárgyalásakor azonos hangsúly esik a tanár tevékenységére és a tanulóéra. Ezt tartom didaktikai fejlődésünk legnagyobb eredményének, ez jelenti a szerző művének igazi korszerűségét. Ennek az örvendetes szemléletmódnak köszönhető, hogy minden törekvés, amely a tanulói aktivitást fokozni képes, komoly méltánylásban részesül, és alapos kifejtést kap a könyvben." (Nagy S., 1967:7) A megszületett didaktikát tanulhatták belőle a jövő pedagógusai majd tizenöt esztendőn keresztül. A szerző reménye szerint "azok a tanárjelöltek, akik forgatják lapjait, bíztatást kapnak majd belőle: a pálya, melyre előkészülnek, az alkotó munka sokféle szépségét tartogatja számukra." (Nagy S., 1967:8) Ezt a könyvét lefordították japán nyelvre és megjelent Tokióban 1979-ben.
A didaktika fogalma
A didaktika fogalmát részletesebben tárgyalja, mint az előző könyveiben. Gazdag a neveléstörténeti áttekintés. Tárgyának meghatározásakor elénk tárul didaktikájának rendszere: az oktatás tartalma, folyamata, szervezeti formái, módszerei és eszközei. Itt esik szó először a didaktikának más tudományokkal való kapcsolatairól. A filozófia, a pszichológia, a fiziológia, a kibernetika, a szakmetodikák és az összehasonlító pedagógia kapnak helyet a bemutatásban. Megemlíti a kialakulóban lévő új pedagógiai diszciplínák közül a pedagógiai szociológiát.
Az oktatás fogalma c. fejezet
Az oktatás fogalma című fejezetben jelenik meg az új és meghatározó szemléletű definíció: "Az oktatás fogalma magában foglalja mind a tanítást, mind a tanulást mint egymással kölcsönhatásban lezajló aktív tevékenységet." (Nagy S., 1964: 21) A tanulás pszichológiai értelmezéseiből indul ki, a behaviorista felfogás, Prihoda és Rubinstein bemutatása után fogalmazza meg mit ért a didaktika tanuláson: 1. ismeretszerzés, 2. az intellektuális és manuális tevékenységhez nélkülözhetetlen jártasságok, készségek (műveletek, megoldási módok) kialakulása és 3. az intellektuális képességek kifejlesztése, vagyis "a tanulás valójában a művelődés fogalmával válik azonossá". (Nagy S., 1964:25) Ezt követi a tanítás fogalmának - "a tanítás nem más mint a komplex művelődési folyamat egészének meghatározott módon való (direkt és indirekt) irányítása" (Nagy S., 1964: 29) - tisztázása, amelyben Nagy László, Imre Sándor, Makarenko, Piaget, Landa és Zankov nézetei segítik. Világossá teszi a képzés fogalmát is, majd az oktatás és nevelés közötti viszony feltárásával megállapítja, hogy "a tanítás a maga lehetőségei között: nevelés. Ebben az értelemben beszélünk az oktatás és nevelés egységéről, s az oktatás nevelőhatásáról". (Nagy S., 1964:35)
Az oktatás tartalma című fejezet
Az oktatás tartalma című fejezetről Ballér Endre a következőket írja: "A hazai tantervelméletnek erre az időre elért szintjét, eredményeit jól jellemezte Nagy Sándor ... Didaktikájának új, átdolgozott kiadása. Ez a változat - bár több területen lényegében megismételte előző oktatáselméletének a megállapításait (pl. a tanterv meghatározásáról, a tananyagkiválasztás és elrendezés elveiről) - még ezekben az esetekben is szakszerűbb, tudományosabb lett, mivel - kerülve az ideológiai, politikai frázisokat - hasznosította a korszak kutatásainak (főként Faludi Szilárdnak) az eredményeit, valamint a hatvanas évek tantervkészítéseinek a tapasztalatait. Ugyanakkor összetettebben és bővebben fogta fel az oktatás tartalmát. Nemcsak abban az értelemben, hogy az alapműveltséget a feldolgozandó ismeretek, műveletek, a kifejlesztendő jártasságok készségek, általában a tudás szempontjából tárgyalta, hanem azért is, mert beépített számos újabb hazai és külföldi tudományos eredményt is (pl. információelmélet, programozás, algoritmizálás). Nagy Sándor munkájában jelentős teret kapott a tanterv műfajaival foglalkozó áttekintés Roger Gal 1958-as sčvresi jelentése nyomán. Munkája a központi, 'viszonylag vagy a művelődési törzsanyag tekintetében egységes' tantervi szabályozás alapján állva, állást foglalt a tantervek differenciálása mellett is. 'Egyre inkább olyan tantervek felé közeledünk - állapította meg -, melyek a művelődési anyag >törzsét< egységesen megadják, s a továbbiakban olyan keret-terveket vagy tantervi variációkat tartalmaznak, melyek a helyi körülményekhez való rugalmas alkalmazkodást, bizonyos választást, a tanulók érdeklődéséhez fokozottabb igazodást stb. tudnak biztosítani...' (Nagy S. 1967. 56-57.o.) Elismerően utalt 'a tantárgyi és tantárgyközi organizáció' lehetőségei között a komplex tárgyakra, bár "igazinak" az 'erkölcsi, világnézeti koncentrációt' tartotta. (Uo.76.o.)" (Ballér, 1996:122)
Az oktatás folyamata című fejezet
Az oktatás folyamata című fejezetet a fogalom tisztázásával kezdi, mind a szűk, mind a tág értelmezése világos, összekapcsolja a tervezés különböző szintjeivel (tanterv, tematikus terv, óraterv). A kontinuitást, a "tematikus egységekben" való előrehaladást szemléletes példákkal igazolja. Külön alfejezetet szán a programozott oktatásnak Pressey, Skinner, Ityelszon, Crowder, Gordon Pask, Lumsdaine munkásságát bemutatva eljut a programozott oktatás komplex értelmezéséhez, amikor "nem csupán a tananyag valamely részét bontja szekvenciákra, hanem a nevelő és a tanulók együttes tevékenységének egymás után szükségszerűen következő szakaszait is megjelöli..." (Nagy S., 1967:87) A megismerés útját a herbarti fokozatok, az oktatás menetének a Skinner által megfogalmazott vezérlésében jelentkező feladatok, Pressey és Crowder, majd Leontyev és Galperin - a programozott oktatás amerikai képviselőinek kritikáján alapuló - elképzeléseinek bemutatása alapján fogalmazta meg: "az elsajátítás folyamatának a folyamat lényegének megértése felől kell a tanulói tevékenység vezérlésének, irányításának egészét megközelíteni." (Nagy S., 1967 :92) Az oktatási folyamat ismeretelméleti alapjait - a lenini utat megőrizve - elsősorban Rubinstein: Lét és tudat című munkája alapján elemzi és összegzi: a megismerési folyamat alapja, forrása, célja és az ismeretek igazságának kritériuma a gyakorlat.
Az iskolai megismerés általános sajátosságairól írt alfejezetben megjelenik a motiváció, mint a tanítás-tanulás pszichológiai feltétele. Részletesen elemzi, idézi Nagy László: A gyermek érdeklődésének lélektana című munkáját. Az összegzéshez felhasználja még Woodworth, Lewin-Lippitt-White, Kiss Árpád, Rubinstein nézeteit és egy 1963-as UNESCO kiadvány megállapításait. Az oktatási folyamat szerkezetét a sajátosságokra építve a didaktikai feladatok alkotják, amelyek "egymással kölcsönhatásban, egymás után következő fázisok, a pedagógiai munkában követelően előírják meghatározott feladatok elvégzését a pedagógus részéről; illetve e feladatokban való együtt működést a nevelő és a tanulók részéről. ... minden iskolai oktatás szerkezete ... az ismeretszerzés és az alkalmazás fázisainak egymást követő és egymásba hatoló ciklikus váltakozása." (Nagy S., 1967:110) Gazdag és rangos szakirodalom felhasználása alapján fogalmazza meg nézeteit, a szerzőket érdemes felsorolni: Nagy László, Szuhomlinszkij, Bogojavlenszkij-Mencsinszkaja, Büky Béla, Landa, Aebli, Shapovolenko és Szokolszky István (a fejezetben előforduló sorrendben). Ismerteti, értékeli és gyakorlati példákkal bemutatja a legújabb kutatások alapján megfogalmazott legtipikusabb ismeretszerzési és alkalmazási modelleket. A rendszerezést-rögzítést és az ellenőrzést-értékelést mint a két nagy fázis során folyamatosan és szükségszerűen jelentkező illetve önállóan is érvényesülhető didaktikai feladatokat mutatja be. Önálló alfejezetet szán a munkaoktatás kérdéseinek tisztázására, hiszen "a korszerű didaktikai koncepció ma már elképzelhetetlen a munkaoktatást közvetlenül szolgáló tárgyak speciális kérdéseibe való bepillantás nélkül" (Nagy S., 1967:142) - írja, kiemeli a politechnikai képzés jelentőségét.
Az oktatás szervezeti kérdéseivel foglalkozó fejezet
Az oktatás szervezeti kérdéseivel foglalkozó fejezetben két szervezési kérdéssel foglalkozik: 1. a szervezeti keretek - a belsőleg tagolt osztály; és 2. a szervezeti formák - a tanítási óra és tanórával szervesen összefüggő otthoni, napközi, tanulószobai munka, tanulmányi kirándulás, üzemlátogatás, műhelymunka, szakkörök, Nagy Sándornál a kettő "együttlátása jelenti az oktatás szervezésének problematikáját." (Nagy S., 1967:144) Az osztály kialakulásával, szerepével, belső tagoltságával elsősorban neveléstörténeti tények segítségével foglalkozik (Comenius, Pestalozzi, Usinkszkij, Bell-Lancaster monitorrendszere, Sickinger mannheimi rendszere, Petersen-féle csoportmunka, Dalton-terv, a szovjet laboratóriumi brigádmódszer, a szocialista iskolák dinamikus osztály-tanórarendszerű megoldása). Felhasználja Buzás László és Takács Etel munkáit, nézeteit is. A tanítási órák - mint az oktatás alapvető, de nem kizárólagos szervezeti formája - kérdéseivel a didaktikai feladatoknak megfelelően csoportosított fő órajellegek keretében találkozunk. Az óratípus megnevezés már nem hangsúlyos és nem kizárólagos, hiszen "az egyes alapvető órajellegeken belül sokféle variáció lehetséges. ... A didaktikai feladat által alapvetően meghatározott (determinált) óratípus ... belsőleg gazdag variációt mutat, és e variabilitás a korszerű tanóraelmélet szempontjából igen fontos. A variabilitást ... az azonos didaktikai feladatokon belül jelentkező tartalmi eltérések, ... a különböző szervezeti és metodikai megoldások ...okozzák" (Nagy S., 1967:157) A négy alapvető didaktikai feladat (új ismeret feldolgozása, az ismeretek alkalmazása, ismétlés-rendszerezés, ellenőrzés) megvalósításához következetesen bemutat frontális osztálymunkában, csoportmunkában, programozott tananyag esetén egyéni munkában történő óravariációkat, a valós gyakorlatból vett órarészletek, megoldások mintát adhatnak a tanárjelölteknek. A gyakorlat szemszögéből tárgyalja a tanórán kívüli tevékenységek szervezeti kérdéseit is.
Az oktatás módszerei fejezet
Az oktatás módszereivel foglalkozó fejezet részletesebb, mint az előző tankönyvekben. Módszeren Nagy Sándor "az egyes didaktikai feladatok realizálását biztosító speciális eljárások(-at érti, beleértve) a nevelő ... irányító, speciális eljárásait (és a) tanuló ... munkaeljárásait." (Nagy S., 1967:181) Ismertetésük is a didaktikai feladatok köré csoportosítva történik. Felsorolja és igazolja a módszerek megválasztásának szempontjait. Az egyes módszerek ismertetése elsősorban kortárs hazai és külföldi szakirodalmak felhasználásával, gyakorlati példák bemutatásával történik, gondosan ügyelve arra, hogy az elméleti kérdések tisztázása mellett konkrét, gyakorlati segítséget is adjon a pedagógus pályára készülőknek. Jelentős helyet kapnak a audio-vizuális eszközök, a programokkal, programozott tankönyvekkel, munkafüzetekkel, tanítógépekkel történő megoldások. Az újdonságokban meglátja a különleges lehetőségeket és a problémákat egyaránt és szükségesnek tartja a további kutatásokat e területen.
Az oktatás eszközei e könyvben még nem kapnak önálló fejezetet, hanem a módszerek keretében ejt szót róluk.
Utolsó frissítés: 2016-05-09 14:33:45