690.265
2. kiad. 1966.
3. kiad. 1968.
4. kiad. 1969.
Petriné Feyér Judit - Szabolcs Éva (1999): Nagy Sándor. [a bibliográfiát összáll. Szilágyi Erzsébet és Varga Kovács Amarilla] OPKM, Budapest, 21-22. p.
Az oktatás fogalmának elemző kifejtésével találkozhatunk az 1964-ben megjelent tanítóképzős Didaktika c. tankönyvben. Az oktatás meghatározásának kiindulópontjait a marxista ideológiához köti Nagy Sándor, de a megszületett definíció egyértelműen szakmai álláspontot képvisel: "Oktatáson értjük a nevelő és a tanulóközösségek együttes, a nevelő által tudatosan tervezett és tervszerűen irányított, közös tevékenységét, amelyben a nevelés célja által meghatározott és a tanulók fejlettségéhez helyesen méretezett ismeretek rendszeres közvetítése és feldolgozása folyik." (Nagy S.- Piry J., 1964:8) Ebben a tankönyvben formálódik komoly tudományos ismeretanyaggá az oktatás és képzés tartalmát érintő problémakör. Természetesen az ideológiai felhangok itt is jelen vannak, de beépülnek azok a szakmai elemek, amelyek a későbbiekben tantervelméleti szempontból nélkülözhetetlenek: a tanítási anyag kiválasztásának elvei, a tananyag elrendezése, a tanterv szerkezete. Szakmai értékelést kap a téma kapcsán Nagy László, akinek munkássága tantervelméleti oldalról is értékes: "Nálunk Magyarországon a tantervelméleti álláspont értékes képviselője Nagy László gyermekfejlődéstani alapon felépített tanterve. Ez az elgondolás nagy hangsúllyal mutat rá a gyermek fejlődésében megmutatkozó, a különböző életkori szakaszokban realizálódó érdeklődési irányokra, s a gyermeki személyiség fejlődésének lélektani igényeire, és ehhez igazítja a különböző életkori szakaszokban tanítandó anyagot. Történetileg nagy jelentőségű, hogy a tantervelméletnek egy viszonylag mellőzött szempontjára felhívta a figyelmet, de tantervi elgondolása kétségtelenül bizonyos utópisztikus vonásokat mutat. Bár tantárgyi rendszerben gondolkodik, bizonyos mértékig a 10-14 éves gyermek teljesítőképességének határai alatt mozog, és a rendszeres ismeretek megszerzése is hellyel-közzel másodlagossá válik. Így a a korabeli tanterv egyoldalúságával szemben más irányú egyoldalúságok fedezhetők fel benne. Ettől függetlenül a tantervelmélet viszonylatában a magyar pedagógiai irodalom egyik legértékesebb dokumentuma." (Nagy S. - Piry J., 1964:18)