A238.644
2. átd. kiad., 1997, Mogyoród, 188. p
a borítót tervezte: Papp Kálmán
lektorok: Falus Iván és Petriné Feyér Judit
Petriné Feyér Judit - Szabolcs Éva (1999): Nagy Sándor. [a bibliográfiát összáll. Szilágyi Erzsébet és Varga Kovács Amarilla] OPKM, Budapest, 45-49. p.
Nyugdíjba vonulásával visszavonult a neveléstudománytól, a tanszéktől egyaránt, szinte izoláltan élt. A nemzetközileg is elismert, iskolateremtő tudós azonban naprakész volt a külföldi és hazai szakirodalmak terén, hiszen lakására érkeztek a folyóiratok és szakkönyvek, azokat rendszeresen és érdeklődéssel olvasta. Amikor felmerült annak igénye, hogy új didaktika könyvre van szükség, tanítványai egyhangúlag professzorukat tartották annak megírására a legméltóbbnak, a legalkalmasabbnak. Felkérték a nagy munkára. Először elutasította megromlott egészségére hivatkozva, majd - mint már máskor is - tudományetikai kötelességének érezve a feladatot, elvállalta. Úgy érezte, neki kell tisztába tenni tudománygyermekét, "akit" egész életében formált, amíg önálló didaktikává nőtt. Lázas igyekezettel, fiatalokat megszégyenítő hatalmas munkabírással fogott 1992 februárjában a munkához és áprilisban letette a kéziratot. Egy év múlva 1993 áprilisában a 77. születésnapjára hat tanítványa személyesen vitte el Tanárának, Mesterének az ajándékot: Az oktatás folyamata és módszerei címet viselő új ("kék") Nagy Sándor tankönyvet. (Nagy S., 1993.) Az első kiadás a kissé felületes nyomdai munka miatt számos gépelési hibát, esetenként értelmezési zavart okozó elírást tartalmazott, amelyet néhány nap múlva jelzett a szerző, figyelmeztetve arra, hogy ha újabb kiadásra kerül sor, azokat okvetlenül javítsuk ki. A könyv 1997-ben megjelent utolsó kiadásában - már Nagy Sándor halála után - eleget tettünk kérésének.
Az utolsó didaktika könyv nem foglalkozik részletesen az oktatás tartalmával. Az előszóban a következőt írja a szerző: "... ebben a vázlatosnak minősíthető könyvben a pedagógusjelölteknek megfogalmazzuk az alapvető információkat, melyeket azután sokféle hozzáolvasással és nap nap után végzett tájékozódással továbbépíthetnek magukban, mint állandó készenléti tudást. ... Ez a könyv az egyetemi előadó számára csak egyféle core-programot (tehát: 'mag-anyagot') biztosít, ugyanakkor lehetőséget ad számára mindenféle hozzáadásokra. Mindez neki szabadság és felelősség, egyúttal lehetőség és kötelezettség. Ez a könyv szeretne elkerülni mindenféle dogmatizmust. Olyan időben készül, amikor a pedagógiában a vélemények sokfélesége (pluralizmusa) érvényesül, nem is tűzhetik ki tehát célul azt, hogy egyedül üdvözítőnek tekintse mindazt, amit megfogalmaz." (Nagy S., 1993:9) A legfrissebb hazai és nyugati szakirodalomra támaszkodva tartalmazza a didaktikának már elfogadott és ajánlott hazai és nemzetközi eredményeit, az alternatív megoldásokat és természetesen a ma még nyitott kérdéseket is. A tanszékén oktató tanítványainak, utódjainak munkáiról is beszámol könyvében. (Valószínű, külön figyelt erre.)
Elfogadva azt a tényt, hogy ma "kifejezetten output-orientált oktatást kívánunk megvalósítani", valamint azt, hogy "a 'kimenet-szabályozás' jelentős fordulat az iskola életében, amennyiben helyesen térnek rá", szükségesnek tartja azt, hogy "egy teljes tanítási-tanulási folyamatban a 'bemeneti szabályozás' és a 'folyamatszabályozás' is megfelelő hangsúlyt kapjon." (Nagy S., 1993:10)
A legújabb tankönyvében is érvényesültek az eddigi szempontok: a fogalmak világos megfogalmazása és világos rendszere; széleskörű és legújabb szakirodalomra való építés; az elődöktől a maradandók átvétele; az újdonságok kritikai értékelése, beillesztése rendszerébe; a "saját" didaktika - kikristályosult alapjainak megőrzésével - továbbfejlesztése, rendszerének kiteljesítése; a nyitott kérdések, a további kutatást érdemlő témák megfogalmazása; az elmélet és gyakorlat összekapcsolása; a tanulhatóság érdekében magvalósított világos szerkezet, a lényeges kiemelése. Törekedett a tömör, világos megfogalmazásra.
Fejezetcímei többnyire megegyeznek az előző könyvekben olvashatókkal, hiszen didaktikájának rendszer-elemei. Itt is Az oktatás fogalma az első fejezet címe. Oktatás, tanítás, tanulás, oktatás-képzés, oktatás-nevelés fogalmak válnak világossá benne. A legutóbbi könyvhöz képest jelentősen kibővül a felhasznált irodalom, ennek következményeként a fogalmak tisztázása esetenként új megközelítésből is, máskor szélesebb közegben történt.
Önálló fejezetbe kerültek az oktatási célok, tanulási eredmények. Először megfogalmazza a teljesítményképes tudás már ismert rétegeit (ismeret, jártasság és készség, képesség) és kibővíti a magatartással. Jelentős helyet kapnak Bruner és Bloom taxonómiái. Bemutatja Gagné és Briggs célkategóriáit: intellektuális készségek, kognitív stratégiák, verbális információ, motorikus készségek, attitűdök. Az amerikai tudósok kategóriarendszerét is be-, illetve összekapcsolja sajátjával, ezzel kibővítve eddigi taxonómiáját.
Az oktatás folyamata című fejezet a tervezésének szintjeit mutatja be először (tanmenet, tematikus tervezés, óravázlat).Ezután a tanítási-tanulási stratégiák következnek. Fogalmát pontosítja, a tanuló/tanulás oldaláról közelíti meg: "azok.. a kognitív tartalmukat tekintve komplex - eljárásrendszerek..., amelyek segítségével a diák képes kialakítani az alapvető gondolkodási-megismerési műveleteket, egyúttal eljut odáig, hogy ezeket elvileg azonos más helyzetben, új problémamegoldásokban is alkalmazza." (Nagy S. 1993:57) Hazai példákkal illusztrálja a bemutatott már ismert stratégiákat.
Az oktatási folyamat szerkezete című alfejezetben bemutatja Gagné és Briggs oktatási "eseményeit" és a hazai előzményekkel, felfogásokkal egybevetve kibővíti az eddig megismert szerkezeti elemeket, ezzel finomítja az eddigi rendszerét: 1. a figyelem felkeltése (motiváció), 2. a tanuló informálása a célról, 3. az előzetes ismeretek felidézése, 4. az új ismeret bemutatása, szemléltetése, 5. sokoldalú elemzése, 6. fogalomalkotás, következtetések, 7. rendszerezés és rögzítés, 8. a tanultak alkalmazása, 9. ellenőrzés értékelés, (kompenzálás). (Nagy S., 1993:71)
Az oktatási folyamat szervezési kérdései című fejezet is kibővül az előzőkhöz képest. Feltárja az oktatási folyamat belső ellentmondásait: kontinuitás - az elsajátítás megszakításokkal szabdalt szakaszossága, egyéni teljesítmény - csoportos, osztálykeretben megvalósuló tanulás - heterogén összetételű csoportok. Az ellentmondások feloldására létrejött új kezdeményezések: Peter Petersen - Jena Plan iskolák, Bloom - mastery learning stratégia, a differenciált oktatás különböző megoldásai. A tanítási órával kapcsolatos általános fejlődési jelenségek ismertetése után az egyes órákra való felkészülés, mint döntések sorozata kerül bemutatásra, majd a tanítási órák változatait is Gagné és Briggs munkája alapján új megközelítésben, új példákkal mutatja be. A tanítási órán kívüli tanulási lehetőségek kibővülnek a művelődés lehetőségeivel, a házi feladat problémaköre, a tanulmányi kirándulások, üzemlátogatások mellett szó esik a korrepetálásról, felzárkóztatásról, tanácsadásról és az extracurriculumról.
Az oktatás módszerei című fejezetben tisztázza a módszer fogalmát bemutatva a didaktikai pluralizmus jegyében született sokféle megközelítést. A módszertani kultúra empirikus dilemmái alfejezetben a módszertani szabadság, a módszerek területén jelentkező divatok problémaköréről mond véleményt. A módszerek osztályozása, bemutatása is eltér a hagyományostól, de tartalmazza azt: 1. új ismeretek tanításához-tanulásához alkalmazott módszerek, 2. a képességek tanításához-tanulásához alkalmazott módszerek (ide kerültek az alkalmazás és a rendszerezés, rögzítés különböző módjai). Új elemként megjelenik a szociális magatartásformák, tantárgy iránti és szociális attitűdök tanulása. Végül a teljesítmények mérésének, értékelésének módszertani kérdéseire kapunk választ.
A Taneszközök az oktatási folyamatban címet kapta az utolsó fejezet. A fogalom alternatív megfogalmazásai között helyet kapott "a komplex tanulási környezet", az infrastrukturális megközelítés. A taneszközök Schramm-féle felosztása kiegészült az ötödik taneszköz-nemzedékkel, amelybe a multimédiarendszerek, a CMI és CAI programok, a személyi számítógépek kerültek. Jelentősen nem bővültek az előző könyvhöz képest a taneszközöknek az oktatási folyamatban betöltött funkcióiról, felhasználásuk lehetőségeiről, kiválasztásuk kérdéseiről szóló alfejezetek.
Utolsó frissítés: 2016-05-09 14:56:13