Nagy Sándor (főszerk.): 1961/1-1985/4
A folyóirat honlapja: http://www.magyarpedagogia.hu/
Digitalizált számai 1892-től: http://opac3.bibl.u-szeged.hu/szteda/contenta?p=1
Az újrainduló 1961/1. szám: http://digit.bibl.u-szeged.hu/00400/00415/00057/mp_1961_001.pdf
Petriné Feyér Judit - Szabolcs Éva (1999): Nagy Sándor. [a bibliográfiát összáll. Szilágyi Erzsébet és Varga Kovács Amarilla] OPKM, Budapest, 39. p.
Határtalan lelkesedéssel és energiával szervezte a neveléstudomány egészét, igyekezett a pedagógia presztízsét megteremteni, megőrizni, védeni. Szakmai tekintélye és hihetetlen munkabírása alapján ő volt erre a feladatra a kiválasztott. [...]
Újraindította a Magyar Pedagógia című akadémiai folyóiratot, főszerkesztője volt 1961-85 között. A szocialista nevelésügy szolgálatát célul tűző folyóirat egyúttal a magyar neveléstudomány egyetemleges fejlődését is hivatott volt elősegíteni: "Egzakt vizsgálatok leírásaival s megfelelő szintű elemzéseivel, illetve ilyen jellegű vizsgálatok publikáció útján történő támogatásával egyidejűleg azonban e folyóiratnak különleges feladata - éppen mert akadémiai folyóirat - megfelelő szintet elérő olyan elméleti tanulmányok közlése is, melyek a neveléstudomány alapkérdéseire vonatkoznak, olyan kérdésekre, melyek helyes megoldása széles területen viszi előre a neveléstudomány fejlődését." /Nagy S., 1961/ Az újraindított folyóirat ugyanakkor eleget tett annak a tudományos sajtótermékekkel szembeni alapvető követelménynek is, hogy nemzetközi kitekintést adjon az adott tudományterület állásáról, legújabb eredményeiről.
Részlet az első szám bevezetőjéből:
Nagy Sándor (1961): A Magyar Pedagógia új feladatok előtt. Magyar Pedagógia ,61.1. sz. 1-5. p. URL: http://digit.bibl.u-szeged.hu/00400/00415/00057/mp_1961_001.pdf Utolsó letöltés: 2016.05.05.
“Új magyar pedagógiai folyóiratot vesz kézbe a neveléstudományi kutatók és a nevelés kérdéseivel hivatásosan foglalkozó pedagógusok közössége, valamint a nevelés kérdései iránt érdeklődők egyre inkább szélesedő köre, — a Magyar Pedagógiát, a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának folyóiratát.
Történelmileg most első ízben kerül sor arra, hogy tudományos életünk legfelső irányító fóruma, az Akadémia, folyóirattal is segíti a hazai neveléstudomány fejlődését. Maga ez a tény a pedagógiára nézve olyan jelentős, hogy a különleges kommentálást feleslegessé teszi. A nagy múltra visszatekintő régi ,,Magyar Pedagógia" nem kifejezetten akadémiai folyóirat volt, hanem a Magyar Pedagógiai Társaságnak a maga korában jelentős társadalmi funkciót betöltő, sok számottevő publikációt közzétevő orgánuma.
[...]
Abban a reményben indítjuk útjára az új Magyar Pedagógiát, hogy e nagy történelmi átalakulási folyamatban teljesíteni fogja azokat a feladatait, melyeket a magyar közoktatásügy állít eléje.”
Az első szám tartalomjegyzéke:
NAGY SÁNDOR: A Magya r Pedagógia ú j feladatok előtt 1
Kiss ÁRPÁD: Iskolás tanulóink megterhelésének vizsgálat a 6
JAUSZ BÉLA: A tanuló k túlterhelésével kapcsolatban végzett vizsgálatok A debreceni
általános- és középiskolákban 40
LÉNÁRD FERENC : A túlterhelés néhány pszichológiai vonatkozása 57
KATONA IBOLYA és orvos munkatársai: A túlterhelés egészségi következményei. 6 3
SZÖLLŐSI GÉZ A és VERES JUDIT : Kiegészítő észrevételek a túlterhelés problémájához 80
IRODALOM
A Tanulmányok a neveléstudomány köréből, 1959 című kiadvány (Budapest, Akadémiai Kiadó, 743 1.) bizottsági vitájából 83
BAKONYI PÁL , HORVÁTH LAJOS és hozzászólók: A tények feltárásának problematikája 83
ÁBENT FERENC és hozzászólók:.Időszerű tantervelméleti kérdések (FALUDI SZILÁRD
tanulmányának bírálata) 94
HERMAN N ALICE és hozzászólók: A pedagógiai, tevékenység hatásfokának javítása
a pszichológia segítségével (LÉNÁRD FERENC tanulmányának bírálata.) 106
Nagy Sándor (1981): Húsz év után, új feladatok előtt a Magyar Pedagógia. Magyar Pedagógia, 81. 1. sz. 3-12.
URL: http://digit.bibl.u-szeged.hu/00400/00415/00126/mp_1981_001.pdf
Utolsó letöltés: 2016.05.09.
Húsz éve annak, hogy a Magyar Pedagógia „új folyama" elindult útjára; az új folyam, vagyis a folyóirat tevékenységének az az új szakasza, amelyben mint akadémiai periodika kezdett funkcionálni. Húsz évvel ezelőtt, az új szakasz kezdetén igyekeztünk meghatározni speciális feladatait s magának a folyóiratnak a jellegét. Mindaz, amit ezzel kapcsolatban a folyóirat 1961. évi 1. számában „A Magyar Pedagógia új feladatok előtt" című vezércikkben megfogalmaztunk, olyan szempontokat jelent, melyek mindmáig érvényesek s a jövőben is érvényeseknek tekinthetők. Akkor többek között a főbenjáró feladatok között említettük a közoktatáspolitikai és pedagógiai szempontból alapvető témák egzakt vizsgálatok eredményein alapuló kifejtését, illetve ilyen tanulmányok publikálását, a neveléstudomány fundamentális kérdéseit érintő elméleti fejtegetések közzétételét, kutatásmetodikai kérdések megfelelő szintű kifejtését, interdiszciplináris kérdések kellő színvonalú gondozását, a pedagógiai tapasztalatok frissen regisztrálható tényeinek egy Körképrovatban történő minél intenzívebb publikálását, hazai és külföldi folyóiratok és könyvek recenzeálását stb.
[...]
Mindezek — amint az olvasó számára nyilvánvaló lehet — csupán ajánlott kérdéskörök, amelyek konkrét témákat szolgáltathatnak kutatások, cikkek, tanulmányok számára. Felsorolásukat folytatni, „leltárbavételüket" teljesebbé tenni természetesen lehetséges volna, de nem szükséges, minthogy maga az élet, a gyakorlat oly gazdagon nyújtja a tapasztalatokat, produkálja a feldolgozásra váró, a nyitott kérdéseket, hogy ez minden felsorolást túlszárnyal.
Végső soron minden téma beletartozik a Magyar Pedagógia érdeklődési körébe, amit a gyakorlat mint kérdést föltesz, s aminek megválaszolását a fejlődés bármilyen vonatkozásban
igényli. Egyúttal tehát minden ilyen aktuális vagy perspektivikus értelemben időszerű kérdés beletartozik publicitásunk folyamatosan formálódó programjába, gyakorlat diktálta feladatrendszerébe.
Abban a reményben indulunk az 1981-85-ös időszak elé, hogy - erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten — eredményesen tudjuk majd a köznevelés feladatait a folyóirat biztosította eszközökkel szolgálni.
Nagy Sándor (1985): A neveléstudomány huszonöt évének tükröződése a Magyar Pedagógiában. Magyar Pedagógia, 85. 4. sz. 369-380.
URL: http://digit.bibl.u-szeged.hu/00400/00415/00145/mp_1985_004.pdf
Utolsó letöltés: 2016.05.09.
A Magyar Pedagógia ezzel a számával olyan határhoz érkezett, amely alkalmat ad a visszatekintésre, a megtett út eredményeinek mérlegelésére, egyúttal az előretekintésre, a múlt tanulságainak a jövő formálásában való érvényesítésére, illetve ilyen irányú eszmélkedésre egyaránt. A határ ugyanis, amelyhez elérkeztünk, a folyóirat „új folyamának" indulásától számított 25. esztendő, s ez már olyan időtartam egy folyóirat életében, amely megérdemli, hogy legalább vázlatosan számbavegyük: mit akartunk tenni és mit tettünk; mi volt a programunk és mit valósítottunk meg belőle, s mi az, amit nem tettünk, vagy nem eléggé jól tettünk. S egyáltalán mi az, ami az utánunk következő szerkesztőkre és szerzőkre hárul, részben 25 évvel ezelőtt kitűzött programunk teljesítésében, valamint — és főképpen — a társadalmi fejlődés előttünk álló és sok tekintetben új szakaszának megfelelő, a kor követelményeivel adekvát pedagógiai kutatási teljesítmények publikálásában.
[...]
Sok ez vagy kevés? — lehetne feltenni a manapság szokásos kérdést.
Ha az egész elmúlt negyed századot nézzük, azt mondhatjuk, hogy semmi esetre sem „sok", de ennyi volt lehetséges. Valószínű azonban, hogy minden olyan területen, melyet az eredeti programban I96l-ben meghatároztunk, többet kell tenni az elkövetkezőkben. Úgy tűnik, hogy magát az eredeti programot, amely mindmáig megfelelőnek bizonyult, alighanem a jövőben is követni lehet. A program megvalósításában a folyóirat mindhárom periódusában érzékenyen figyelt arra, hogy új pedagógiai kezdeményezések iránt fogékony, egymástól eltérő nézetek iránt pedig kellőképpen toleráns legyen. A folyóiratnak ezek a jellemzői bizonyára érzékelhetők és mint pozitív hagyományok a jövő számára is értékesíthetők lesznek.
A Pedagógiai Bizottság tevékenységéből adódóan, amely a folyóirat „gazdája", időről időre a neveléstudomány egészét illető helyzetelemzések is fontos funkciót töltöttek be a lapban; ez bizonyára a jövőben is ilyenformán alakítható. Ezzel együtt annak az olvasónak a számára, aki tudományos igénnyel és hosszabb időn át nyomon követte a folyóirat tevékenységét, jelentkezhetik egyfajta hiányérzés; ez úgy fogalmazható meg, hogy a folyóirat nem mindig tudott kellő időben differenciált értékeléseket adni alapvető kérdésekben jelentkező eltérő nézetekről, ennél fogva egyes vitatható vélemények a kelleténél jobban nyitva maradtak, egyes felmerült problémák választ nem kaptak. Ez a körülmény természetesen a legnagyobb mértékben összefügg a neveléstudomány sok tekintetben problematikus helyzetével, fejlődésének egyenetlenségével, a neveléstudományi kutatások tematikájának időnkénti „lebontásából" eredő bizonytalansággal és más, szubjektív tényezőkkel is.
A fejlődés útja nyilván a közeljövőben sem lesz vagy aligha lesz göröngyöktől és nehézségektől mentes. Ez azonban nem teljesen újkeletű jelenség, régóta kíséri a neveléstudományt. Ennek ellenére eddigi (s itt csak részben bemutatott) teljesítményei sem lebecsülhetőek, s alapot adnak arra, hogy bizakodjunk: mind folyamatban levő és az interdiszciplináris lehetőségeket fokozottan értékesítő elvi-elméleti kutatásai (az alapvető kérdések „újra-gondolását" kilátásba helyező eszmélkedései), mindig egzakt-kísérleti-méréses vizsgálatai s azoknak remélhetően az egész neveléstudomány egzaktságára jótékonyan visszaható következményei — e tudomány jelenlegi állapotának olyan meghaladását eredményezhetik, amely a szocialista neveléstudomány egész négyévtizedes fejlődésének pozitív értékeit is megőrizve jelent majd egy új fejlődési szakaszt.
További információk
A lapot az 1986/1. számtól Köte Sándor vezetésével szerkesztették a munkatársak. Az ebben a számban megjelenő születésnapi köszöntőben ezt olvashatjuk: “Ezt a számot — ezúttal az ő tudta és közreműködése nélkül — főleg olyan szerzők írásaiból állítottuk össze, akik életük, szakmai tevékenységük során valamilyen kapcsolatban voltak Nagy Sándor professzorral.”
(Nagy…, 1986:6-7.)