1922-1926
A zalátai elemi iskolai élményeire is gondos mérlegelés után tekint vissza, - némi humor kíséretében - és az élmények súlyozása nem független attól a tudományos látásmódtól, amelyet a didaktika kutatójaként alakított ki: a tanítás-tanulás kérdéseinek avatott szakértőjeként értékeli első iskolai benyomásait. "Sajátos monitor-rendszer érvényesült; ez azt jelentette, hogy az írási előgyakorlatok rajzolgatása, majd később a betűk írásának gyakorlása és még később összeolvasása általában egy-egy hatodikos fiú felügyelete, segítsége és ellenőrzése mellett folyt...A monitor-rendszer korántsem volt eredménytelen (a munka során néha egy-egy bokánrúgás is járt vele, de ez - mint e sorok is mutatják - túlélhető volt.)... Ami a számolást illeti, igen nagy gondot fordítottunk a szorzótábla műveleteinek fokozatok kialakítására és begyakorlására...később... a műveletek automatizálódása a rendkivüli arányú gyakorlás következtében szinte tökéletesedett. A "rendkivüli arányú gyakorlás" kifejezés egyáltalán nem túlzás. Akkoriban ugyanis az iskolába érkezést követően nem a később oly gyakorivá vált általános ordítozás töltötte be a tantermet, hanem vagy az együtt-éneklés, vagy a szorzótábla nagy hangerővel történő együtt-mondása. ... a négy esztendő során magam is ezerszer és ezerszer ordítottam végig, hogy ... "nyolcszor nyolc az hatvannégy...végig az egész szorzótáblát. Ilyen körülmények között már a második és harmadik osztályban is eléggé ütődöttnek kellett lenni ahhoz, hogy az ember gépiesen ne tudott volna nemcsak ´ összeadni és kivonni, hanem szorozni és osztani is." (Benke-Nagy, 1992:19-20)
Nagy Sándor esetében bizonyára meghatározó a család, ahová beleszületett; az hogy piciny faluban látta meg a napvilágot így falusi elemi népiskolában, összevont osztályban tanulta a betűvetést.
Utolsó frissítés: 2016-05-09 09:43:12