1935-1937
Bár a diákoskodást követő tanítói munka a kajászószentpéteri református elemi népiskolában csak átmeneti volt a tanulmányok folytatása előtt, a segédtanítóként eltöltött két év is sajátos "iskolát" jelentett Nagy Sándor életében. "...ez a két év igazán az élet iskolája volt, mely sokféle pedagógiai jelenséget egészen más összefüggésben tárt elém, mint amilyennek azokat a korabeli tankönyvek alapján gondoltam, sokféle jelenségnek pedig olyan új dimenzióját mutatta meg, melyek nem foglaltattak benne a Drozdy- féle 'Neveléstan, tanítástan, módszertan'-ban... Mindezeken túl súlyos problémák hosszú sora, a tanítóknak az akkori falusi értelmiségi hierarchia alsó szintjére történt leszorítása, a népművelés szomoró helyzete, az ún. 'ismétlő iskola' szerdán és szombaton délutáni üresjárata, és az akkori kultúrpolitikának sok egyéb vonatkozása volna megemlíthető... e két év tapasztalatainak sorában." A falusi tanítók nehéz helyzete ellenére a pedagógushivatás szépsége is megérintette Nagy Sándort: "...nyereségnek kell tekintenem e küzdelmes éveket, s fájlalnám, ha ezek tapasztalataival a későbbiekben nem rendelkeztem volna." (Nagy S., 1963) A kajászószentpéteri református lelkészi hivatal is meg volt elégedve munkájával. Ajánlólevelükkel, amely műfaji sajátosságaiból adódóan, de nem ellentétben a valósággal csak dícséretet tartalmazott, támogatták főiskolai pályázatát:
"Nagy Sándor okleveles tanító...egyházunknál mind a mai napig a legnagyobb rátermettséggel, kiváló tudásával, hűségével és komoly munkával működik." - írta Czanik Béla iskolaszéki elnök 1937-ben.
Utolsó frissítés: 2016-05-09 11:18:24