1948. szept.
1948.10.15. - 1950 közepe
Nagy Sándor tudományos munkásságának kezdetét 1948 szeptemberétől számíthatjuk. Ekkor már néhány éves pedagógus múlt állt mögötte. (elemi népiskolában, tanítóképző Székelykeresztúron, Kiskunfélegyházán és Pécsen)
Budapestre kerül 1948 szeptemberében belföldi ösztöndíjjal az Országos Neveléstudományi Intézetbe, Mérei Ferenc munkatársául. (Nagy S., 1963)
1948 őszén Mérei Ferenc irányításával Nagy Sándor olyan oktatáslélektani és didaktikai kísérlet lefolytatását végezte, amely Kurt Lewin híres, a nevelői magatartásformákat vizsgáló kísérletét ismételte meg más körülmények között. Annak ellenére, hogy ez a munka semmilyen dokumentált nyomot nem hagyott maga után Nagy Sándor életművében, mégsem volt haszontalan, hiszen a tudományos munkába való bevezetést, szakmai kapcsolatainak megalapozását jelentette.
Mérei ekkor még komoly szakmai tekintélynek számított, csak 1950-től vált kegyvesztetté. Nem véletlen, hogy Nagy Sándor Moreno és Kurt Lewin munkásságát Mérei révén ismerte meg. "Mérei is feltette a kérdést 1945-46-ban: hogyan volt lehetséges a fasizmus? És hogyan lesz lehetséges a demokrácia az iskolában, a nevelésben, az emberi viszonyokban? S a választ keresve fedezte fel a lewini hagyományt, a morenoi gondolatrendszert, akárha csak a vizsgálatok eszközeként." (Pataki, 1989) "Lewin, Adorno és Mérei vizsgálódásai az európai antifasiszta-humanista tradíció legjavát képviselik. Eredeti szándékaikat illetően mindannyian azt a célt tűzték maguk elé, hogy lélektani magyarázatot találjanak a fasizmus lényegére, s hogy leküzdésének útjait is megmutassák. E három nagy szerző szellemi rokonságát aláhúzza az is, hogy kérdésfeltevéseikben az ideologikus elemek dominálnak. (Erős, 1989) Az idézett értékelések jól illenek arra a Méreire, akivel Nagy Sándor találkozott, akinek szellemi attitűdje kísérte tudományos pályakezdését. A féléves ösztöndíj adta tapasztalatokkal felfegyverkezve került vissza a pedagógusképzésbe:
Az Országos Neveléstudományi Intézet
működésiidőszak: 1948.10.15. - 1950 közepe
főigazgató: Mérei Ferenc
Feladata a köznevelés elméleti és gyakorlati kérdéseivel való foglalkozás, melyet a megszüntetett Országos Köznevelési Tanács megszüntetése után kellett ellátnia.
A nevelésügyi ideológiai fordulat végrehajtásának munkatervi feladatát a nem az elvárások szerint hajtotta végre, az MDP Központi Vezetősége megállapította, hogy az ellenséges tevékenység egyik gócpontja az intézet, mely a tankönyvi szabotázs központja. Majd ennek megfelelően az intézetet felszámolták.(Kardos, 1997)
Nagy Sándor és a korszak pedagógiai gondolkodása
Nem könnyű időszak ez a magyar politikai- és közéletben, a pedagógiai szakmai fórumokon. A korszak pedagógiai gondolkodásmódjáról kevés tudományos szakmai értékelés jelent meg eddig; történelmi rálátásunkat számos körülmény gátolja. A háború utáni újrakezdés lendülete magával hozza a szakmai nyitottságot, az eddig kevéssé elterjedt reformpedagógiai, nevelésszociológiai törekvések megismerése, alkalmazása iránti igényt, de a pedagógia átpolitizáltságának veszélye egyre erősödik. 1947-től megkezdődik a marxista szempont térnyerése a pedagógiában /is/, a polgári nézetek kiszorulása, majd a teljes ideológiai elkötelezettség kinyílvánítása, 1949-tól pedig a marxista elkötelezettségű neveléstudomány egyedül helyesnek tartott változatának, a szovjet pedagógiának a követése. (vö. Golnhofer, 1991-1994:98-131) "Az ideológia illetve a politika expanziója következtében a szellemi élet átszervezése során egy elméletileg alacsony szintű, antihumánus, inkoherens, a közvetlen politikai és ideológiai érdekeknek folyamatosan kiszolgáltatott, az államszocializmus bürokratikus igényeihez igazodó nevelőoktatás, prakticista pedagógia jött létre. A hatalom szankcionálta és/vagy korrumpálta a pedagógiai szakemberek egy részét. Nagy tudású szakemberek kerültek ki a szakmából,és sok fiatal, a pedagógia területén kellően nem képzett nevelő kapott komoly szakmai státust, akik elfogadták a szovjet pedagógiát. Érvényesülhetett az az elv, hogy ha 'a hatalom tudás, a hatalomé kell hogy legyen minden tudás, és nem lehet tudás az, ami nem a hatalomé'. Ez az elv olyan fokú korlátozást jelentett, hogy a neveléssel kapcsolatos engedélyezett és elismert tudás jóval kevesebb lett a hazai neveléstudományban, mint amennyi a tudható tudás lehetett volna a XX. század közepén." (Golnhofer, 1991-1994:131)
Hol volt a helye Nagy Sándornak a pedagógia újonnan formálódó, a politikának soha ilyen nagy mértékben ki nem szolgáltatott világában? Semmiképpen sem mondható róla, hogy a "pedagógia területén kellően nem képzett". Az idealista filozófián, a hagyományos polgári pedagógián iskolázott fiatalember tájékozottsága, ismeretköre, a tanítóképzés hagyományaiból is fakadó, az oktatás kérdései iránt megmutatkozó problémaérzékenysége joggal vonhatott maga után szakmailag magas szintű feladatokat. Kezdő szakemberként, fiatal tudósjelöltként terepet keresett tehetségének, és valószínűleg megragadta az az oly sokakat megérintő, újat, szebbet, jobbat ígérő világ, amely szükségszerű célként lebegett a háború, nyomor sújtotta ország lakossága előtt. Nem került birokunkba olyan dokumentum, amely alapján politikai elkötelezettségéről, ideológiai nézeteiről megtudhatnánk valamit. Az a tény, hogy pályakezdése egybeesett a kommunista diktatúra legsötétebb éveivel, még kevés kiindulási alap a személyét érintő ítéletalkotáshoz. Munkáiban - mint látni fogjuk - természetesen alkalmazkodott (kénytelen volt alkalmazkodni?) a megkívánt ideológiához, a korszakban elvárt szóhasználathoz, ahogy tette azt például Kemény Zsigmondról készített dolgozatában is, amelyet "az akkori időkben hivatalosnak elismert idealista alapokon" írt. (Nagy S., 1963) De már korai munkáival hozzájárult ahhoz is, hogy az "engedélyezett" tudás közelebb kerüljön a "tudható" tudáshoz a pedagógia, a didaktika területén.
Utolsó frissítés: 2016-05-09 12:53:31